Ha egy videógenerátor egyszerre csak pár másodpercnyi mozgóképet ad, a rendezőnek már az elején el kell döntenie, melyik pillanatot mutatja meg. Szakács Szilviával arról beszélgettünk, hogyan állnak össze a külön elkészített képek egyetlen történetté, és mitől lesz feszültség egy jelenetben.
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benNéhány másodpercből egy jelenet
A Downgrade készítésekor a néhány másodperces videók határozták meg, hogyan lehet felépíteni két szereplő találkozását. Szakács Szilvia, az Oddreel Creative alapítója arról mesélt, mit tanultak ebből a munkából, és hogyan alkalmazza ma ugyanezt a gondolkodást az oktatásban és a rendezésben.
mivagyunk.hu: A Downgrade készítésekor az akkor elérhető eszközökkel egyszerre csak néhány másodpercnyi videót tudtatok létrehozni. Felidéznél egy jelenetet, amelynél ez a korlát alakította, hogyan meséltétek el a történetet?

Szakács Szilvia: A Downgrade készítésekor még egészen más lehetőségeink voltak, mint ma. A néhány másodperces generálások miatt sokkal tudatosabban kellett megterveznünk a jeleneteket, különösen a szereplők közötti interakciókat. Nem lehetett egyszerűen egy hosszabb jelenetet legenerálni, majd abból kiválasztani a megfelelő részeket.
A történetmesélést ezért eleve a rövid snittekre, a képkivágásokra és a vágásra építettük.
Egy-egy érzelmi pillanatot gyakran több különálló képből kellett felépítenünk úgy, hogy a néző számára mégis folyamatosnak hasson.
Ez sokszor kompromisszumokat jelentett, ugyanakkor megtanított arra is, hogy egy jól megválasztott beállítás néha többet mond, mint egy hosszú jelenet.
Ugyanaz a szereplő a következő snittben
mivagyunk.hu: A filmkészítő kurzusodon hogyan tanítod meg a résztvevőknek, hogy egy szereplő a külön-külön elkészített snittekben is felismerhető maradjon? Milyen döntéseket érdemes ehhez már a tervezéskor meghozni?
Szakács Szilvia: A karakterkonzisztencia az egyik legfontosabb és egyben legnehezebb része az MI-filmkészítésnek. Éppen ezért azt tanítom, hogy nem a videógenerálásnál kezdődik a munka, hanem jóval korábban, a karakterek és a jelenetek megtervezésénél.
Először kialakítjuk a szereplők pontos vizuális megjelenését, több nézetből is. Nemcsak az arc számít, hanem a testalkat, a frizura, az öltözék, a jellegzetes vonások és az apró részletek is. Ezekből készülnek a karakterreferenciák, amelyekhez a későbbi képek és videók igazodnak.
Ugyanilyen fontos a fények, a kameranézetek és a környezet következetes kezelése. Egy karakter ugyanis akkor is idegennek hathat két egymást követő snittben, ha az arca egyébként hasonló, de a megvilágítása vagy az arányai teljesen eltérnek.
A képzéseimen ezért a teljes munkafolyamatot igyekszem megmutatni, a tervezéstől a generáláson át egészen a vágásig. A cél nem pusztán az, hogy külön-külön jó képek szülessenek, hanem hogy azokból valóban működő film álljon össze.
Wells novellája mozgóképen
mivagyunk.hu: Wirth Attilával H. G. Wells A hangyák birodalma című novellájának egy jelenetét dolgozzátok fel MI-filmként. Miért erre a történetre esett a választásotok, és mit szeretnétek megmutatni a feldolgozással?
Szakács Szilvia: H. G. Wells novellája különösen érdekes filmes alapanyag, mert egyszerre kínál erős vizuális lehetőségeket és komoly dramaturgiai kihívásokat. A hangyák fenyegetése, az emberi reakciók és a fokozatosan kialakuló feszültség rengeteg lehetőséget ad a filmes történetmesélésre.
Attilával azt szeretnénk megmutatni, hogyan lehet egy több mint százéves irodalmi művet a mai MI-technológiával filmes formába önteni, miközben megőrizzük az eredeti történet hangulatát és mondanivalóját.
Számomra különösen fontos, hogy ne egyszerűen illusztráljuk a novellát, hanem filmes eszközökkel meséljük el. A kamerabeállítások, a ritmus, a vágás és a hangok mind tudatos alkotói döntések eredményei. Az MI ebben a folyamatban eszköz, a történetmesélés és a rendezői szemlélet, továbbra is az alkotó feladata.
Mennyit lásson a néző?
mivagyunk.hu: Mi volt számodra a legérdekesebb rendezői döntés a Wells-jelenet feldolgozásakor? Volt olyan részlet a novellában, amelyet tudatosan a néző képzeletére bíztál?
Szakács Szilvia: Számomra az egyik legérdekesebb rendezői kérdés az, hogy mennyit mutassunk meg egy fenyegetésből, és mennyit hagyjunk a néző képzeletére.
Az MI-generálás egyik nagy csábítása, hogy szinte bármit látványosan megjeleníthetünk. Filmes szempontból azonban nem feltétlenül az a legerősebb megoldás, ha mindent meg is mutatunk.
A Wells-történetben különösen fontosnak tartom a feszültség fokozatos felépítését és az emberi reakciókat. Egy szereplő tekintete, egy váratlan csend vagy egy jól időzített vágás sokszor hatásosabb lehet, mint maga a látványos esemény.
Rendezőként számomra az a kérdés, hogy melyik pillanatot érdemes megmutatni ahhoz, hogy a néző fejében a történet többi része is összeálljon.
Az interjúsorozat közös kérdése
mivagyunk.hu: Mi az az egy kérdés, amit szerinted mindenkinek fel kellene tennie magának az MI korában?
Szakács Szilvia: „Az MI segítségével valóban többet alkotok, vagy csak többet állítok elő?”
Szerintem egyre fontosabb különbséget tenni a kettő között. Ma már rendkívül gyorsan lehet látványos tartalmakat készíteni, de attól, hogy valami technikailag megvalósítható, még nem feltétlenül lesz értékes vagy érdekes.
Számomra az MI elsősorban alkotói eszköz. A valódi értéket továbbra is az emberi gondolat, a szándék és a kreatív döntések adják hozzá.
Ez az interjú az AIéjszakája 2026 előadói interjúsorozatának része. A mivagyunk.hu a november 27-i veszprémi rendezvény médiapartnere.




