Egy nyelvórán a diák kedvenc története is megadhatja azt a világot, amelyben végre kedve támad megszólalni. Ronkay György angol nyelvoktatót, történészt és tanárképzőt az AIéjszakája előtt arról kérdeztük, hogyan kapcsolja össze a szerepjátékot az MI-vel támogatott tananyagtervezéssel, és hol húzza meg a határt az oktatási fikció és a hiteles tudás között.
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benKísérletezni programozói háttér nélkül
Ronkay György közel húsz éve foglalkozik nyelvoktatással, és Erasmus+ tanárképzésben is oktat. Saját fejlesztésű nyelvóra- és tananyagtervezési modelljében a történetmesélés és a szerepjáték találkozik az MI nyújtotta lehetőségekkel.
mivagyunk.hu: Angol és történelem szakon végeztél, ma pedig tanároknak is segítesz felfedezni az MI oktatási lehetőségeit. Mi keltette fel ezen a területen a kíváncsiságodat? Felidéznél egy olyan tanórai vagy tanárképzési pillanatot, amikor egy MI-vel végzett kísérlet téged is meglepett?
Ronkay György: Amikor 2022 legvégén a generatív mesterséges intelligencia a ChatGPT révén elérhetővé vált a nagyközönség számára, én is ott voltam az első néhány millió felhasználója között. Ekkor még nem sokat tudtam róla, de nyelvtanárként már akkor megtetszett, hogy összetett szövegeket (akár olvasmányokat, vagy feladatokat is) lehetett vele készíteni. Kezdetektől fogva azt próbáltam felfedezni, hol vannak a mindenkori technológia nyújtotta lehetőségek határai. Sőt, folyamatosan kerestem, hogyan tudom ezeket feszegetni, vagy áttörni.
Ehhez azonban sokkal jobban meg kellett értenem az MI működési elvét, lépést kellett tartanom az újabb és újabb funkciók megjelenésével, hogy aztán a leghatékonyabban segíthessem vele mind a magam, mind pedig a diákjaim munkáját.
A legemlékezetesebb pillanatok közül kettőt említenék. Az első az volt, amikor először próbáltam ki élesben egy olyan interaktív, nyelvtanító kalandjáték-generátort, amit én magam raktam össze, hogy a diákjaimnak egyszerűbbé, egyúttal élményszerűbbé is tegyem a nyelvtan és a szókincs gyakorlását. Nagy siker volt, ezt a kis eszközt a mai napig is szívesen használom.
A második felejthetetlen élmény az volt, amikor először beszélgettem egy olyan chatbottal, amit teljes mértékben én magam raktam össze. Személyiséget, adatbázist építettem neki, minden apróságot testre szabtam benne. Az igazi kihívást az jelentette, hogy nem vagyok programozó, ráadásul még azt is menet közben kellett megtanulnom, pontosan hogyan is kell egy ilyen eszközt építeni.
Egy nyelvóra a diák választotta világban
mivagyunk.hu: Saját nyelvoktatási módszeredben, az AU-TPRS-ben az MI történetek és azokat kísérő képek készítésében is szerepet kap. Ha beülnénk hozzád egy kezdő nyelvórára, milyen történetbe csöppennénk, és mit csinálnának vele a tanulók? Egy konkrét példán keresztül megmutatnád, hogyan lesz az MI által készített anyagból használható nyelvtudás?
Ronkay György: Az AU-TPRS-ben a diák választhatja meg, milyen elképzelt világban, azaz alternatív univerzumban (ez az AU a módszer nevében) szeretné fejleszteni a nyelvtudását. A legegyszerűbb talán úgy elképzelni, mint egy interaktív kalandjátékot, ami azonban minden elemében nyelvtanulásra van optimalizálva.
A diák még a tanfolyam elején kitölt egy kérdőívet, amely feltárja az érdeklődési köreit. Milyen filmes univerzumokat, könyveket, írókat, kitalált főhősöket kedvel? A megadott információk alapján az MI ellenőrzött és megbízható forrásokból (imsdb.com, scriptslug.com, stb.) először létrehoz egy szabályrendszert, amely szerint az adott világ működik. Ezt azokból az univerzumokból építi fel, amelyekben a diák által kedvelt történet vagy történetek játszódnak.
Ezután a szabályrendszer és a tanmenet segítségével az MI segítségére is támaszkodva elkészítek magamnak egy tanári segédletet. Ez tartalmazza azokat a nyelvi szerkezeteket, szavakat és kifejezéseket (kb. 10-12 darabot), amelyeket az adott órán meg akarok tanítani, vagy be akarok gyakoroltatni.
Az AU-TPRS beszédalapú módszer. A beszélgetéseket és a történeteket a folyamatos információhiány viszi előre. Az órákon a diákok rengeteget beszélnek, kérdeznek, akár vitatkoznak is. Sokszor keverednek vicces, vagy nehezen megoldható szituációkba. Mindegyikre megoldást kell találniuk, miközben tanári irányítással maguk hozzák létre az adott történet eseménysorát. Nekem az a feladatom, hogy olyan módon kérdezzek vagy instruáljak, hogy az adott órára kijelölt nyelvtant és kifejezéseket minél többször kelljen használnia a diákoknak ahhoz, hogy előrehaladjanak a történetben. Ebben segíthetnek a képek is, vizuális segítséget nyújtva a diákoknak, hogy milyen módon teljesíthetőek az egyes kihívások, amelyeket sokszor ők maguk hoznak létre.
Kezdőknél sokat időzünk az egyszerű, hétköznapi tevékenységeknél, az egyes karakterek leírásával, jellemzésével. Sokat gesztikulálunk, használjuk az arcmimikánkat. Nem is gondolnánk, hogy néhány tőmondattal és pár igével is már mennyi mindent el lehet mondani!
Kezdőknek főleg hasznosak a generált képek, mert mindig van valami apróság, amit fel lehet rajtuk fedezni, és később be lehet építeni a történetekbe.
A képzeletbeli jelenet és a történelmi bizonyíték határa
mivagyunk.hu: Képzeljünk el egy történelemórát, amelyen az MI egy régmúlt szereplő nevében beszél, vagy korabelinek látszó levelet készít. Hogyan használnád ezt arra, hogy a diákok megtanulják ellenőrizni, amit olvasnak? Hol húznád meg a határt a múltat közelebb hozó képzeletbeli jelenet és a félrevezető történelmi állítás között?
Ronkay György: Amikor a mesterséges intelligencia támogatta kép- és mozgókép-generálás megjelent, nagyon hamar felmerült a gondolat, hogy a segítségével életre kelthetünk és megidézhetünk akár olyan történelmi személyiségeket is, akik akár évszázadokkal, netán évezredekkel ezelőtt élhettek. Milyen lehetett beszélgetni Platónnal, Julius Caesarral, netán Galileivel? Ezek nagyon izgalmas kérdések, nem csak módszertani szempontból.
Amikor ezeket a terveket elkezdték a gyakorlatba átültetni, rögtön kiderültek azok a problémák, amik részben a technológia korlátaiból és a mesterséges intelligencia működési elvéből fakadtak. Részben pedig a felhasználói tudás hiányosságaiból.
Nézzünk egy példát. Ha megkérjük például a ChatGPT-t, hogy “készítsen egy életképet az ókori Róma utcáiról”, az eredmény akár meggyőző is lehet egy laikus számára. Elnézve a ruhákat, az arcokat, az egyes helyszíneket teljesen hihető, hogy pont ilyen volt akkoriban az élet. Ugyanakkor ez mind csak statisztikai alapon létrehozott rekonstrukció, nem pedig a valóság. (Ezt szakszóval szintetikus történelemnek nevezzük.) Egy ilyen képen rengeteg hibát és pontatlanságot találhatunk. Ugyanez a helyzet az oktatási célú chatbotok szövegeivel, a digitális avatárokkal való beszélgetésekkel, vagy MI által létrehozott filmrészletekkel is.
Elképzelt valóság
Fontos megérteni, hogy a mesterséges intelligencia soha nem a történészi értelemben vett valóságot adja vissza, hiszen alapvetően nem is erre tervezték. Ráadásul megfelelő adatbázisok, precíz utasítások, körültekintő és alapos áttekintés és ellenőrzés mellett sem biztos, hogy az elkészült vizuális segédanyagok korhűek, a valóságnak megfelelőek lesznek.
Éppen ezért én ott húznám meg a határt, hogy a képzeletbeli (MI-generált) jelenet vagy kép soha nem léphet a történelmi bizonyítékok szerepébe. Írhatunk kitalált leveleket, mintha azokat egy történelmi személy írta volna. Sőt, beszélgethetünk is ennek az embernek a digitális avatárjával, de ugyanakkor egyik sem bizonyítja, hogy az adott ember bármikor gondolt vagy mondott olyat, ami ezekben a generált anyagokban megjelent.
Egy tanórán éppen ezért már az elején világossá tenném a diákok számára, hogy az anyag, amit kapnak, az egy ún. oktatási fikció. Sokkal inkább egyfajta szimuláció, nem pedig hiteles, korabeli dokumentum. A nyilvánvaló grafikai hibák vagy tárgyi tévedések megtalálása mellett az MI-generált anyagok használatakor kritikai gondolkodásra ösztönözném a tanulókat. Mi támasztható alá valódi forrással? Minek mondanak ellent a hiteles dokumentumok? Mi elképzelhető, de nem igazolható? És mi az, amit egyszerűen a történet kedvéért találtunk ki?
Kipróbálható nyelvóra az AIéjszakáján
mivagyunk.hu: Mivel készülsz az AI Éjszakájára? Elárulnál egy olyan példát, feladatot vagy dilemmát, amelyet a közönséggel is szeretnél megosztani? Mi az, amit egy érdeklődő tanár, szülő vagy tanuló a találkozás után már maga is kipróbálhatna?
Ronkay György: Sok érdekességet szeretnék bemutatni. Egy rövid, kezdő angol TPRS demóval készülök, ezt akár a jelenlévők is kipróbálhatják. Megmutatom az interaktív kalandjáték-generátoromat, illetve több olyan példát is hozok, hogyan is lehet a mesterséges intelligenciát kreatív társként használni, akár az olyan, egészen összetett projektek megvalósításához is, például a könyvírás, a filmkészítés, a tudományos kutatás, vagy az önálló tanulás. Mind a kollégák, mind a szülők és a tanulók is találkozhatnak majd a mesterséges intelligencia olyan alkalmazásával, amit fel tudnak használni saját egyéni céljaik eléréséhez.
Engem mi tesz valódivá?
mivagyunk.hu: Mi az az egy kérdés, amit szerinted mindenkinek fel kellene tennie magának az MI korában?
Ronkay György: Mivel a mesterséges intelligencia segítségével lassan már gyakorlatilag bármit létrehozhatunk, egyre inkább azt lesz nehéz bizonyítani mások számára, hogy mi valós emberek vagyunk. Aki olvassa, tegye fel a kérdést: “Engem mi tesz ‘valódivá’?”
Az interjúalanyról
Ronkay György angolnyelv-oktató, történész és Erasmus+ tanárképző, a Converzum Nyelviskola senior tanára. Szakmai érdeklődésének középpontjában az MI oktatási felhasználása, a tanulói bevonódás és a történetalapú nyelvoktatás áll.
Az AIéjszakája 2026. november 27-én, Veszprémben várja az érdeklődőket. A mivagyunk.hu az esemény médiapartnere; további előadói interjúinkat és programajánlóinkat az AIéjszakája gyűjtőoldalán találod.
